ablog
isolated notes exposed

3style

Hajajajaj. Durvakemény módon elhanyagollak titeket. Gondolom mindenkin elvonási tünetek jelentkeznek és naponta keresitek fel az oldalt, de ez van. Less is More. Ami alapvetően hülyeség, de cserébe a Gelka nevű magyar együttes első, bemutatkozó albumának a címe. Nembaj, nem erről akarok írni, csak eszembe jutott. Szóval nem erről lesz szó, hanem lesz egy kis beszámoló és a Freestylers. Már ha tovább olvasol. Valahogy csak összekötöm a Gelkát meg a Freestylerst.

breakdance4654_fs


Posted by aui on July 2nd, 2009 :: Filed under blog,goingout,melylelektan,music,napibetevő

whatremains

Vajon mi marad mindezek után? Mi az, amit valaki ráhagy azokra az emberekre akikkel együtt volt – miután elmegy? Mi az, ami ott marad?

2258984128_a99f3c53df


Posted by aui on March 4th, 2009 :: Filed under blog,depresszio,lyrics,melylelektan,music,napibetevő

csakmaga

Normális esetben el akarok mondani valamit, és rögtön beugrik egy előadó, vagy egy dal, ami pont oda illik (ha máshol nem, hát a tekervényes és megismerhetetlen asszociációs labirintusomban pont oda). Most nem ez a helyzet. L-nél voltam, amikor megint ráakadtam erre, és innen jutott eszembe pár dolog.

aloneinthepark


Posted by aui on February 23rd, 2009 :: Filed under lyrics,melylelektan,music,napibetevő

reverb

Csak egy amolyan életérzés, már régen volt az, amikor megfestettem írásban azt, amit szinte nem is lehet. Egy életkép, egy pillanat, egy életérzés, ami mint a kép az ódon fényképezőgépek filmtekercsébe, beleég a lelkedbe.

20080314212106_winter-forest-night


Posted by aui on February 17th, 2009 :: Filed under melylelektan,music,napibetevő

életKÉP

Azért is jó, hogy elviszem magammal a fényképezőgépet, mert amikor visszanézem, akkor látom, hogy how gáz I am. Sosebaj, mert legalább tudom, hol kell javítani. Ugye a hiba felismerése az első lépés. Azért a harmadik buli zsinórban nem volt már akkora flash, de evvan. Mit csináljak, hogy ennek véget vessek?

stump2


Posted by aui on February 8th, 2009 :: Filed under blog,goingout,melylelektan,music,napibetevő

hogyan ébredek

Nehezen. Alapvetően két fajta embertípus van, elég kis átmeneti halmazzal. Van ugye aki pikk-pakk kiugrik az ágyból, és van akinek majdnem fizikai fájdalmat okoz az egész felkelési procedúra. Na, én persze a kettes kategóriát nyertem meg. Mélyenszántó elemzés arról, hogy hogyan is történik mindez.


Posted by aui on November 26th, 2008 :: Filed under lyrics,melylelektan,music,napibetevő

evolúció

Múltkor gondolkoztam el azon, hogy hova és hogyan tartunk. Egy ilyen borzasztóan okos pillanatomban azt találtam ki, hogy technológiai szinten megkülönböztethetünk vertikális és horizontális fejlődési irányt. Mindjárt jól elmagyarázom.


Posted by aui on November 23rd, 2008 :: Filed under blog,interest!ng,melylelektan

szárazföld

Kicsúsztak a dolgok a kezeim közül. Kezdenek rosszul alakulni a dolgok. Keresem a szárazföldet. Keresem a biztos pontot. Fura érzéssel tölt el a gondolat, hogy egyes embereknek mennyire könnyen mennek a dolgok. Ez valami természetes szelekció lehet. Valamit rosszul csinálok. Halló!

Vagy!

Vagy a belső precedenciám hajt valami megmagyarázhatatlan módon más irányba. Kívül belül mást akarok.

Vagy!

Vagy ez a karma. Karma is a funny thing. Ez esetben leharclom. Leküzdöm. Nincs lehetetlen.

“The soul chooses a course that will allow for the best karmic expansion. We align ourselves with particular races and nations and are drawn to parents with whom we have karmic ties from the past. Love and hate are two of the most compelling reasons the ego incarnates again and again. We ourselves choose when to incarnate and seek a proper vehicle and the circumstances best suited for meeting past karma. […] Many people perceive karma as fatalism: “What will be will be; it’s all preordained anyway, so why try to change anything?” Perhaps so, if we did not possess free will; but we do, and in exercising free will nature gives us a tool for dealing with karma. Free will is simply choice. We exercise our free will in just living life; in the daily decisions we make, in the paths we decide to take.”

Hiába. Ezek szerint és én vagyok a hibás. Francba!

Volt annó a FLUKE, róluk már írtam valamikor a legelején. Zenészük (Mike Tournier) összebandázott egy Jan Burton nevű énekessel és megszületett a Syntax. Sajnálatos módon egy, azaz egy darab album sikeredett nekik a 2004-es évben Meccano Mind címmel. Állítólag az alacsony érdeklődésre való tekintettel hagyták abba. Hah! Ha én mindent abbahagynék, aminek alacsony az érdeklődési faktora, durva világ lenne.

Syntax – Pray
YouTube Preview Image

A Syntax-on egyértelműen érződik a Fluke-os hangzás. A Bliss című számuk (aminek sajnos csak egy remix változatát találtam meg publikusan) abba a kategóriába tartozik, ami beleég az ember fülébe. Meg lehet nézni, itt a nyoma. Múlt héten kétszer 12 órát buszoztam 73-szor hallgattam meg ezt a számot közben. Köszkösz.

Syntax – Bliss
YouTube Preview Image

There was a time when we were cradled one on one
And now I find that all creation is undone
I’m throwing out all of these thoughts that are not mine
I’m building up you’re coming down i’m losing time

And now i’ve found some solid ground
I thought i’d drowned but now i’m found
And on the lips of life I kiss
I find I’m here this place of bliss

It’s better now you’ll find that life is on your side
And you know of glory days the vibe you cannot hide
I’m giving you the chance to make it all alright
Baby come on walk with me I know the futures bright

When you dream of themes that drive you to feel insincere
Think again you know that all those feelings are just fear
When you’re trilled by ego hits you think you’re on a high
You should know deep down inside it never satisfies


Posted by aui on October 2nd, 2008 :: Filed under depresszio,lyrics,melylelektan,music,napibetevő

mit nem szeretek

Egy barátom mesélte, hogy a női „talán” mit is jelent pontosan. Szerinte (talán olvasta valahol, gondolom) nem azt jelenti, hogy „igen” és nem azt jelenti, hogy „nem”. A női talán pontosan azt jelenti, hogy „nem akarom elkötelezni magam, de szeretnék minden jót megkapni ami az igen-el járna”. És pont ez az, mit nem szeretek a nőkben. Szerintem egy kapcsolat elején a nők egyszerűen inkorrektek. Persze mondhatjuk, hogy ezt másképp úgy hívják, hogy a férfi küzd a nőért. Szerintem csak inkorrekt.

Ma reggel hallgattam egy reggeli műsort félfüllel. Épp egy ismertebb (gondolom – én nem ismertem), jóképű férfi mondta, hogy felidegesíti, ha egy nő sokat késik a randevúról, mert igazából nem tiszteli meg a másik felet azzal, hogy pontosan megjelenik a megbeszélt időpontban (van aki meg sem jelenik, csak megígéri, na az a legdurvább).

Szóval valahogy ezt nem szeretem. Van akik játszanak a másikkal (abból profitálva, hogy lelkiekben pozitív visszajelzéseket kapnak), van akik csak egy-egy kapcsolat végét nem jelzik (kerülve talán az ebből adódó konfliktust), van akik elkésnek egy találkozóról (talán mert tetszeni akarnak, talán csak a férfiak kitartását tesztelik), van akik el sem mennek (leszarom tabletta). Valahol lehet, hogy pont ezekért a mélyen genetikailag kódol viselkedés az, ami miatt a nők kevésbé sikeresek mondjuk egy üzleti szférában. Respect is everything – volt egy 99-es számítógépes játék fő szlogenje. Respect is everything.

Újra kell gondolnom a világomat. Megint. Kábé évente csinálok ilyet. Felismerem, áttervezem, kipróbálom, csak mindig visszaesem. Próbáljuk meg most teljesen. Analyse, Destroy, Rebuild. Megpróbálok másképp hozzáállni ezekhez a dolgokhoz. Személytelenebbül. Leszarom módon. Kíváncsi vagyok mennyire lehet tudatos módon áttervezni az embernek a saját viselkedését. Ez a jófiú dolog úgy látszik nem jön be. Életképtelen. Leszerelem a csengőt. Leszarom a világot.

fla.jpg

A Front Line Assembly egy 1986-os kanadai industrial techno együttes (egyik tagja még annó a Skinny Puppy-ban játszott). Az EBM (electronic body music) műfaj egyik meghatározó alakja. Habár nem szeretem a zenék műfaji behatárolását, ez egy gyönyörű, fúzió mentes puritán industrial együttes. Ők azok, akik a 90-es években hegesztőszemüvegben széttorzított gitárral mindenféle szintivel fűszerezve ordítva „énekelnek”. Elementáris és brutális. Nem véletlen került most épp ide. 1998-as CD-jük (FLAvour of the weak) az elsők között volt, amit beszereztem. Legyen itt egy szám az utolsó albumról. World Domination!

Front Line Assembly – Unleashed (live)
YouTube Preview Image

World dominating new point of view
Hostile separation so what else is new?
Angry people everywhere fighting to be heard
Caustic formication crippled rotting world.

High above the ground
You get a different point of view
Watching all the people succumb to a few
Fear and contamination rule with supremacy
Severed degradation feels so obscene

To Hell with humanity
The more I see the less I believe
Inundated with this hate I feel
Echoing sounds of despondency

Crashing the system
Program to receive
Mindless human idiots
Fall to their knees


Posted by aui on September 29th, 2008 :: Filed under depresszio,lyrics,melylelektan,music,napibetevő

szociális deviancia

Fura dolog ez a neveltetés. Vagy a szocializáció. Hívjuk akárminek, lényegében arról van szó, hogy két ember hogyan viszonyul egymásoz, miket tesz, miket vesz természetesnek, mit tart meghökkentőnek. Nyilván érdekes, amikor a kapcsolatban (például kommunikáció) résztvevő felek különböző kultúrából származnak. Már maga a kommunikáció közös (mindkét fél számára elfogadható) szintre hozása is kemény munkát igényel (jobb esetben) az összes résztvevőtől. Azt hiszem, ezt ismerem. Lassan három és fél éve dolgozom egy multinacionális cégnél ahol egy raklapnyi indiaival és izraelivel találkoztam, beszéltem, dolgoztam együtt. Vannak kihívások. És a közös nyelv csak az egyik.

A sokkal inkább durvábbak és meghökkentőbbek a mikro szinten előforduló különbségek. Egyazon kulturális, szociális és regionális szinten élő emberek viselkedésében előforduló olyan devianciákra gondolok, amit az ember nem tud hova tenni. Persze, nincs átlag európai, nincs átlag egyetemet/főiskolát végzett viselkedési norma. Minden ember valamilyen szórással és időben változó módon éli meg a szociális kapcsolatokat, ez így természetes és szép, de a grafikon DURVÁN izolált, a nagy tömegtől lényegesen messze eső pontjait az ember (legalábbis a mérnök ember) röpke fejvakarás után egyszerűen nem hiszi el, és mérési hibának titulálja. Pedig ott vannak. Csak én egyszerűen nem hiszem el őket. Csak egy lazább példa, hogy ugyanazt értsük: ha valakitől megkérdezik (merő udvariasságból), hogy mi van vele, akkor el lehet várni ugyanezt a kérdést a másiktól is (merő udvariasságból). 5 perc az életéből, amit rám szán. Persze ennél durvább dolgok is történtek már.

Ha jól emlékszem a spektrum televízión láttam egy érdekes kísérleteket, úgy jó nyolc, tíz évvel ezelőtt. Adva volt egy felnőtt, egy gyerek, egy tál Chips és egy tál brokkoli (vagy valami olyasmi). A felnőtt nő mohó módon elkezdte falni a brokkolit (vagy a valami olyasmit), számomra is megmagyarázhatatlan módon élvezetet és kulináris orgazmust színlelve, majd undorral beleszagolt a Chips-es tálba. Ezek után átadta a tálakat a gyereknek, aki rögtön rábukott a Chips-re. Pár perc múlva a felnőtt kért egy kis ennivalót a gyerektől. És itt következik a lényeg. A hat éves kor alatti gyerekek nagy része Chips-et adott, a 6 éves kor felettiek pedig brokkolit (igen, tudjuk, vagy valami olyasmit). A lényeg, hogy ez az a vízválasztó kor, amikor megértik a gyerekek, hogy vannak olyanok, akik nem pont ugyanazt szeretik, mint ők. Ráébrednek saját “hatósugarukra”, és elfogadják a “másságot”. Szerintem ez tiszta szocializáció. Megérteni a másik embert, beleképzelni magunkat az ő helyébe, és ha cselekszünk, akkor nem csak magunkra gondolunk. Talán én ezt túlzásba is viszem, már ha felismerem (többen azt hiszik, hogy az a konfliktuskerülés, szerintem a túlzott odafigyelés). Ez is a grafikon egy izolált pontja, mint az is, hogy egyáltalán nem gondolunk a másikra, teljesen mindennapi szituációkban. Ez utóbbi szerintem izoláltabb, és deviánsabb. Hál’ Istennek… Már hogy deviáns, és nem ez az átlag.

Lehet, hogy ezek a megnyilvánulások csak ideiglenesek, pillanatnyi rosszkedv, fáradság, utálat hozza elő őket. Ha nem, akkor a legdurvább dolog, hogy ezek az emberek nem is veszik észre őket, hiszen mindenki csak a saját pici inerciarendszerében tud gondolkodni. Talán én is ilyen vagyok? Kérem szólni!

A mai napi betevő merőben más lesz. Kőkemény zúzás. Több okból is. Egyrészről szeretném szélesíteni a spektrumot. Megmutatni MINDEN olyat, ami picit is zenének nevezhető, a magasfeszültségű kábelek surrogó hangjától kezdve a legklasszikusabb komolyzenéig. A másik, hogy a szociálisan deviáns viselkedés az egyetlen, amit nagyon nehezen tudok elviselni, épp ezért huzamosabb inger hatására ezt váltja ki belőlem. Van még nekem is hova fejlődni a tolerancia világában.
trentreznor.jpg
Trent Reznor… 1965, Egyesült Államok. 1982 óta, vagyis 26 éve zenél. Wikipedia szerint játszik zongorán, gitáron, szaxofonon, dobon és tubán, valamint hallhatóan elég jól énekel (kajabál). 1989-ben indítja be a méltán híres, egyszemélyes kultikus bandát (koncerteken vendégelőadókkal), amely azóta töretlenül megy előre. A Nine Inch Nails nevű zenekar húsz év alatt nyolc nagylemezt adott ki, és a tinédzser éveim kedvenc játékához, a Quake-hez is csinált zenét. Igazán durván tépős, egy nagy adag elektronikával megfűszerezve. David Bowie-val közösen pedig a nagysikerű Lost Highway-hez (David Lynch) alkottak számokat. Reznort több szakértő az egyik legmeghatározóbb zenei egyéniségnek nyilvánította ki, 1997 ben a Time magazinban is szerepelt. Talán nem véletlenül. Következzen most egy szívószálas nyálköpködéssel kezdődő szám a „The Downward Spiral” (1994) albumról, a videón az album borítójával. Na, pont ilyen hangulatom volt múltkor.

Nine Inch Nails – Eraser
YouTube Preview Image

De hogy közelítsünk egy picit a megszokott hangulatvilághoz, muszáj feltenni még egy számot a „With Teeth” (2005) albumról. Egyszer a zenéről beszélgettem az egyik barátommal. Azt mondta, hogy az igazán jó zene nem egy hangulatot, hanem egy hangulat megváltozását mutatja be, egy történetet mesél el. A következő számban egyszerűen feláll a szőr a kezemen, amikor a harmadik perc elején középre rakja az addig lazán jobboldalon lévő énekhangot, leveszi a bandpass filter-t az énekről, és kijön a depresszióból. Aztán (majdnem) ugyanaz a szöveg, másodszor már teljesen más értelemmel. Zseniális.

Nine Inch Nails Right where it belongs
YouTube Preview Image

See the animal in it’s cage that you built
Are you sure what side you’re on?
Better not look him too closely in the eye
Are you sure what side of the glass you are on?
See the safety of the life you have built
Everything where it belongs
Feel the hollowness inside of your heart
And it’s all
Right where it belongs

What if everything around you
Isn’t quite as it seems?
What if all the world you think you know
Is an elaborate dream?
And if you look at your reflection
Is it all you wanted to be?
What if you could look right through the cracks?
Would you find yourself
Find yourself afraid to see?

What if all the world’s inside of your head
Just creations of your own?
Your devils and your gods
All the living and the dead
And you really are alone
You can live in this illusion
You can choose to believe
You keep looking but you can’t find the woods
While you’re hiding in the trees

What if everything around you
Isn’t quite as it seems?
What if all the world you used to know
Is an elaborate dream?
And if you look at your reflection
Is it all you wanted to be?
What if you could look right through the cracks
Would you find yourself
Find yourself afraid to see?


Posted by aui on August 4th, 2008 :: Filed under lyrics,melylelektan,music,napibetevő