Alapvetően rohanós napokat élek. Ezen a héten tetőzött annyira, hogy már haza is vittem a feszültséget, pedig ezt eléggé utálom. Nem vagyok egy túlságosan feszült, vagy ideges gyerek (khmm, mint az köztudott), de besokalltam, hogy 95%-ban van tele a calendarom. A maradék 5% az ebéd.
Az évet ezennel megnyitom. Érzem én, hogy eléggé elapadt a kedv, meg lecsökkent az írási hajlandóság, de ez már csak ilyen. Talán azért is kezdtem bele anno ebbe az egészbe, mert túl sok szabadidőm volt. Na, ez most nincsen (erről majd később bővebben). Mindegy. Újév, első bejegyzés. Csillagidő 2010.
ÁÁÁá. Most már elvárás, hogy itten írjak. Megkaptam én már ezt B-től, D-től most meg M-től is. Na tessék. Itt van, csak hogy érezzétek azért történik is velem valami mostanában.
Ó istenem, hogy megint eltűntem vagy 2 hétre. Általában azon kapom magam, hogy elfoglalom magam valamilyen egyéb dologgal. Most például már 2 hete flexelek, és írom át az osztrát színesszagosra. Najó, talán nem lesz szagos… Talán színes sem…
Ma végre erőt vettem magamon, bátorságot, és bedurrantottam az RSS olvasómat. Azért halogatom általában, mert 2-3 hétnyi olvasatlan adag vár, köztük 3-4 barát feed-je, meg az a töménytelen mennyiségű music-sharing blog post, amit ilyenkor át kell futnom. De legalább találtam valami érdekeset…
Lehetséges, hogy valami nem stimmel? Tegnap este például úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nem tudom megmondani, hogy mi, egyszerűen csak a hiányát érzem. Olyan, mintha nem használnám ki teljesen magam. Tartalékok, amik arra várnak, hogy felhasználják őket.
Szóval az van, hogy amikor nem alszok egy bizonyos ideig, és másnap meg mocskosul fáradt vagyok, akkor úgy elszürkül a világ.
Mert ugye van ez a magyar tenger dolog. Annyira meghatározó, hogy a közösségi oldalakon csak úgy hemzsegnek az ismerőseim balatonparti bejegyzései. Ami jó. Mint tudjuk, én szeretem. Életem eddig minden nyarán meghatározó volt. Minden egyes nyáron lent voltam Fonyódon. Az elmúlt két hétben is ez volt, csak éppen nem Fonyód, hanem Zamárdi és Füred. Na: BalatonSound és legénybúcsú. Kis beszámoló az elmúlt két hétről.
Hajajajaj. Durvakemény módon elhanyagollak titeket. Gondolom mindenkin elvonási tünetek jelentkeznek és naponta keresitek fel az oldalt, de ez van. Less is More. Ami alapvetően hülyeség, de cserébe a Gelka nevű magyar együttes első, bemutatkozó albumának a címe. Nembaj, nem erről akarok írni, csak eszembe jutott. Szóval nem erről lesz szó, hanem lesz egy kis beszámoló és a Freestylers. Már ha tovább olvasol. Valahogy csak összekötöm a Gelkát meg a Freestylerst.
Na mi van? Elfogyott a téma? Kérdezhetnétek joggal… Nem, nem fogyott el, csak elhavazás van. Máskülönben egy évesek vagyunk. Én meg a blogom. Jónapot.
