Azt hiszem gimnázium harmadik osztályában volt a nagy orfűi party. Na nem volt nagy, de annál érdekesebb, és meghatározóbb volt. Június vagy július tájékán lehetett (szóval a nyári szünetben) és a jegy körülbelül 1500 HUF-ba kóstált, pontosan meg tudnám nézni, mert a belépőjegy még mindig otthon figyel, megőrizem, mint egy szép és fontos emléket. Egy egésznapos nyári vízparti programról beszélünk, még jóval a Beach House, a Volt fesztivál, a Balaton Sound és egyebek előtt. A hatalmas összeg magában foglalta a strand belépőt, valamint a szervezett oda/vissza utat is.
11 felé (már vérző hassal) érkeztünk a helyszínre. Strand. Napfény. Fürdés. Lángos. Fagyi. 2 óra magasságában a lányok/srácok összerakták a strandon a hangcuccot, és beindult a zene. Közben pedig rendíthetetlenül sütött a nap. Olyan finom, napsütős zene volt, hatalmas hangszórókból, de halkan. Iszonyat jó volt letelepedni a napfénybe a barátokkal, ismerősökkel, néha becsobbanni a vízbe, és közben hallgatni a zenét amint özönlik ki a faládából. András hozott kétliteres Fantát meg egy félliteres vodkát, összemixelte a hatalmas mixer tehetségével és bepuszilta. Azóta állandóan feljön ez a téma, minden évben talán. Hááát. Érdekes estéje volt. Van min nevetni…
Este hat felé zárt a strand, mi pedig a kb. 200 méterre lévő szórakozóhelyre lettünk beterelve. Lassan itt is összeálltak a dolgok. Sound System Check. És ami azután jött, az az egész nap megkoronázása volt. Egy csöppnyi nyugat. Az első részben előadók léptek fel (talán akkor láttam ott Sena-t is, de nem biztos), egymás után. Mindenki más stílusban, de mindenki hajazott az elektronikára, vagy a drum and bass-re. Aztán jöttek középre a break-esek (lassan már beesteledett), aztán BMX bemutató (ejj), aztán meg a tánc. Éjfél felé egyszer csak megjelentek a kis szendvicsek, meg banánok, meg egyéb gyümölcsök, amiket szabadon lehetett “használni”. A másik oldalról előkerültek a vizipipák, meg a csuklyás kapucnis pulóverek, de senkit nem érdekelt. A tolerancia a maximumon volt. Azt hiszem hajnali 6-ig tartott a dolog, és nem hiszem, hogy éreztem volna valaha máshol ilyen jól magam egy buliban. Mint ott, akkor. Még a hazaút is roppant viccesre sikeredet, hála Andrásnak.
Talán egyetlen dolog maradt ki akkor: a hajnalhasadós zene. Van egy ilyen hangulatom, vagy ahhoz valami hasonló. Szóval elképzelem, hogy valahol (a tengerparton, Balatonparton, mindegy) van egy hatalmas buli. Mindenki boldog, mindenki toleráns. Ez a képzeletbeli parti hajnalig tart, és mindenki táncol az elején, aztán sorozatosan fáradnak el az emberek. Egészen reggel 5-ig még van pár ember, aki bírja, a többiek körülöttük fekszenek a földön, a kis cókmókból csinálva párnát maguknak. Takaró nem kell. Elég meleg van. Langyos, nyári este. Amikor már mindenki kifeküdt, akkor lesz látható a felkelő nap első sugara a víz felett. És pont AKKOR szólal meg ez a napfelkelős chillout/ambient szám:
Soehngenetic – Pont De Trevignon
Christoph Söhngen 1974-ben született, Németországban. 2000 tájékán jelent meg két albuma (Dieneuser 2000 és Second Hand 2001), és Riddim Republic néven pedig 2003-ban egy Dub lemez. Az előadó ezt írta erről a számról a youtube-on: “Hey, nice to find this here! Today my own little son is nearly the age I was, when running around in the north sea long time ago. :D This was filmed at German island “Norderney” in 1978 (when I remember right).” Azt hiszem ennyi. Éljen a napfelkelte.
Posted by aui on September 9th, 2008 :: Filed under
music,
napibetevő
