Lehetséges, hogy valami nem stimmel? Tegnap este például úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nem tudom megmondani, hogy mi, egyszerűen csak a hiányát érzem. Olyan, mintha nem használnám ki teljesen magam. Tartalékok, amik arra várnak, hogy felhasználják őket.

Mertugye. Reggel felkel. Bemegy dolgozni. Hazaér. Megnéz egy sorozatot. Pakol kicsit. Gondolkozik. Elmegy sörözni. Hajnalban hazaér. Reggel felkel. És ez a rohadt körforgás megy újra meg újra. Persze vannak egyéb dolgok is. Pici projektek, vagy célok, de valahogy olyan kurva üresnek érzem az egészet. Mit kellene csinálnom ahhoz, hogy értékesnek érezzem a saját életemet. Valamit ide kellene rakni, valami legalább közepesen maradandót.

Na de mindegy is. Nézzük azt, hogy mi volt a héten. Az eleje meglehetősen langyosan telt. Igazából próbáltam kiheverni a múlt heti sch kupát, már amennyire ez lehetséges volt. Az idő lehűlt, én meg megbetegedtem. A hételeje ezzel el is pöttyent. Péntekre volt egy házibuli ígéret, amiből nem lett semmi (mondjuk erre olyan saccperkábé 80%-osan számítottam is), helyette elmentem az Office #1-re. Ami azért volt jó, mert ez volt egy rendezvénysorozat első eleme volt, és azért volt rossz, mert nem volt jó. Na. Az volt benne a baj, hogy olyan szocreál környezetbe sikerült beleültetniük az egész rendezvényt, és az egésznek valami elkefélt gimnáziumi diszkóest hangulata lett. Én úgy gondoltam, hogy valami nagyon durva higiénikus és szintetikus környezet lesz rengeteg üveggel és sok-sok-sok fénnyel. Nem ez lett.

Aztán szombaton nem sokkal ébredés után leutaztunk Székesfehérvárra. HV lépett fel valamikor fél 9 magasságában. Körülbelül 10-15 ismerőse érkezett a helyszínre, amivel kitettük a teljes közönség markáns százalékát. A többi eléggé felejthető volt, bár már erősen hiányzott valami hasonló az életemből, és ezért úgy örültem neki, mint egy falatkenyér-nek. Talán mindenki túlreagálta egy kicsit a dolgot, Levit meg elvesztettem, nem tudom hova lett. Hova lettél Levi?

Hajnali 2-re már otthon is voltunk (ami szép teljesítmény ahhoz képest, hogy Szfehérvárról jöttünk). Vasárnap semmi. Délutáni alvás. Reggel megint munka. Remek hét.

Ezt meg már többször kerestem, de sosem volt fent U2Bon. Végre megtaláltam, és végre letudhatom. Az egészet az office hangulata idézné, ha olyan lett volna, mint amilyenre gondoltam hogy lesz. A Laptop-ról keveset tudni. Valójában egy Jesse Hartman nevű színész rendező zenész áll mögötte. Valamint három album (Opening Credits, The Old Me Vs. The New You és a Don’t try this at home). A most bemutatott számot Les Rythmes Digitales is remixelte. Stílusosan. Hallgassátok.

Laptop – Nothing to Declare

Don’t bother me with your customs cards
I got nothing from abroad
No romance, no precious stones
No sexy stories to take home

I went to Cairo
I went to Spain
I swam across the Magellan Strait
I looked for love
And all I got was this lousy t-shirt

I’ve got nothing to declare
Except my loneliness
I’ve got nothing to declare
N-O-T-H-I-N-G
Nothing of value here

Do your strip search, call your dogs
Spread my legs against the wall
Search my bags, check my soul
My total value is zero

I went to Tokyo
I went to Spain
I walked across the African Plains
I looked for love
And all I got was this lousy t-shirt

I’ve got nothing to declare
Except my loneliness
I’ve got nothing to declare
N-O-T-H-I-N-G
No fruit, no plants, no animals
No currency, no thing commercial
I’ve got nothing to declare
Nothing of value here

I’m a failed explorer with empty hands
A Don Quixote with jet lag

I’ve got nothing to declare
Except my love not used
I’ve got nothing to declare
N-O-T-H-I-N-G
No fruit, no plants, no animals
No currency, no thing commercial
I’ve got nothing to declare
Nothing of value here

---

Posted by aui on October 19th, 2009 :: Filed under blog,depresszio,goingout,lyrics,music,napibetevő
You can leave a response, or trackback from your own site.

---