vanília

Nos. Élek és megvagyok. Tegnap valami olyan végzeteset sikerült alkotni otthon Zs-vel meg P-vel, hogy alig tudtam lábraállni. Sikerült a tavaly november óta húzódó rekordomat/állapotomat megdönteni. Ez van.

anime2

Az egész mögött (nem mintha érdekelne bárkit is), de az húzódik, hogy meg kellett csinálni a függönykarnisomat. Ez megtörtént, úgyhogy ismételten lesz sötétítőfüggöny, meg kimosom a fehéret meg ilyenek. Na mindegy, ez ebből a szempontból lényegtelen. Ami a lényeges, hogy áttjött Zs gipszelni, aztán megnyitottunk pár üveg bort. P skype-on jelentkezett be, és 5 percre rá már ott volt a lakásban, ami két dolog miatt érdekes.

1) Másik kerületből jött, kb 20 km-ről
2) Felavatta a bejárati ajtó kulcsát, amit 2 hete adtam neki.

Asszem ennyi. Tegnapelőtt meg V-vel voltam Ágnes Vanilla koncerten a MüPá-ban. Tudom mit gondoltok… Nade. Van ügye a József Attilás CD-je, ami cserébe iszonyat jó. Komolyan. A nőnek iszonyat hangja van. A koncert első fele szerencsére ennek a CD-nek a fényében telt és iszonytatóan jó volt. A második felében megjelentek a gitárok (utálom a gitárt), és teletömködték a zenét, háttérbe szorították az éneket. Nemvoltjó. Egyébként meg jó volt.

Most itt ülök a melóhelyen és próbálok kifelé nézni a fejemből. Fáj minden izmom. Nem kell majd este altatni. A mai nap egyetlen értelmes dolga az volt, hogy rátaláltam a Bisexual Cyborg srácra, miközben a malom kávézóban olvastam az Exit-et. Csipős mézes tarja volt a menü. Nem csípett és nem éreztem a mézet.

Bisexual Cyborg – Man and Machine