Ma végre erőt vettem magamon, bátorságot, és bedurrantottam az RSS olvasómat. Azért halogatom általában, mert 2-3 hétnyi olvasatlan adag vár, köztük 3-4 barát feed-je, meg az a töménytelen mennyiségű music-sharing blog post, amit ilyenkor át kell futnom. De legalább találtam valami érdekeset…

… ami borzasztóan sötét. És egyedül azért gondoltam, hogy írok róla, mert vasárnap egy másik nagyon sötét dolgot tapasztaltam meg.

A szombat elszállt, mint a pinty, azzal nem volt semmi probléma (eltekintve attól, hogy elszállt mint a pinty). Igazából a szombatot beáldoztam a csütörtöki buli kiheverésének oltárán. A vasárnap meg lassan indult, de a végére meglett a napi megkívánt eseményadag.

A 16:45-ös turnusra vettünk jegyet, 4-en: P,M,M meg én. IDE. Az egész egy hatalmas „élmény” volt. Legalábbis ezt a szót olvastam több helyen a vendégkönyvben. Véleményem szerint itt ennek a szónak a használata fura, degradáló, de legalábbis szemtelen. A lényeg az, hogy egy vak kísérő végigvezet egy több (emlékeim szerint 6 szobából) álló szakaszon, ahol el kell boldogulnod, tök sötétben. Nem látsz semmit. Tényleg semmit. Csak abban bízol, hogy a vak vezetőd (akinek ez természetes közeg) segít téged. Kettő darab szociálisan érdekes dolgot figyelhet meg/hallhat az ember.

1) Az emberek kis százaléka pánikrohamot kap. Nem biológiai hatásról van szó, inkább arról, hogy valaki nem képes áttranszponálni magát egy olyan szituációba, amihez nem szokott hozzá. Öregember szindróma.
2) A bent lévő 10-es csoport már kb a második terem közepén teljesen összebarátkozott. Nem volt olyan látványos, de az biztos, hogy az emberekben meglévő görcsös távolságtartás feloldódott, ahogy hirtelen ilyen fura közegbe csöppentünk.

Szóval durva egy élmény. Aki teheti menjen el. A 2007 augusztusa óta működő „kiállítás” legalábbis hétvégenként teltházas. Jegyet foglalni érdemes.

A másik sötét fonal pedig ahhoz kapcsolódik, hogy átnyálaztam az RSS feedeket, és a sirensound-on találtam valami érdekeset. Valami nagyon sötétet. Legalább annyira, mint amennyire anno a Deaf Center „Lamp Mien”-je volt. Csak ez gonosz, az meg szomorú volt. Az együttes eléggé rétegzene legszélére esett. Az orákulum is csak keveset tud róla:

Origin: Unknown
Genres: Electronica/Hip Hop
Years active: 2001 to present
Labels: Waxploitation
Website: www.teargasandplateglass.com
Members: Unknown

Mindenesetre most itt van nektek. Nekem Mark Snow zenéje jut az eszembe róla (az X-aktás album), Wells “világok harca” és esetleg Luis Buñuel, bár ebben nem vagyok biztos. Hallgassátok, ha éppen van rá igény (a 2:37-nél beindul).

Teargas & Plateglass – Simplify this Landscape with Darkness

---

Posted by aui on November 9th, 2009 :: Filed under blog,depresszio,goingout,music,napibetevő,találtam
You can leave a response, or trackback from your own site.

---