ablog
isolated notes exposed

take hanoi

Nos. Megérkeztünk Vietnámba. Első állomásunk Hanoi, az ország fővárosa. Az utazás kimerítő volt, a hangulat a szokásos délkelet-ázsiai, az időjárás nem a legjobb, az emberek kedvesek. Bővebben a kép után.

1_P1030278

A frankó Aeroflot légitársasággal repültünk Moszkvai átszállással. Mela szerint bőven felülmúlta az eddigi légitársaságok színvonalát, szerintem azért nem bőven, de tényleg nem átlag alatti volt a történet. Az első érdekes dolog a moszkvai beszállásnál volt, aholis a hatalmas gépre 95%-ban ázsiaiak (vélhetően többségük vietnámi) ember szállt fel. A maradék 5%-on osztoztak az oroszok és egyéb európai emberek, köztük mi is. A leszállásnál feltűnően flottul ment minden. 1 óra alatt megjártuk a vízumkiadást, a vámot, a csomagfelvételt és minden egyebet.

A reptértranszfert már otthonról lezsíroztam (értsd: ki is fizettem) egy itteni társasággal, és bár bőven voltak kétségeim, hogy kint lesz-e az emberünk a reptéren, simán megtaláltuk és mégsímábban el is jutottunk a szállásra (aki ott volt Thaiföldön, annak mondom, hogy simábban ment a dolog).

Nem tudom mennyire lesz ez igaz a teljes vietnámi kirándulásra, de Hanoiban legalábbis végtelenszer kevesebb a túrista, mint Thaiföldön. A helyiek roppant kedvesek, és nyoma sincs a beharangozott lehúzós, átverős bandának (eddig legalábbis). Persze tukmáltak ránk néhány dolgot az utcán (leginkább fánkot és motorbiciklizést), de össze sem hasonlítható Thaiföldel (vélhetően a kevesebb túrista miatt – kell még pár év, hogy „felfejlődjön” arra a szintre).

2_DSC_0038

A város hangulata számomra elképsztő. Robogók százai, dudálások, káosz, utcára nyíló üzletek tömkelege, a boltosok a bolt ajtajában ücsörögnek, gugolnak. Amikor a kirándulást terveztem, nem értettem, hogy miért nincs itt olyan hasonló piac, mint Thaiföldön volt. Aztán megértettem. Az egész óváros egy piac. Kirakatok az utcán, árusok, robogósok, cipekedő emberek, zsivaj, lárma, lökdösődés. Nekem tetszik.

4_DSC_0001

De nézzük is mik történtek ma: A szállodában érkezésünk után ledőltünk egy pár percre, majd elindultam SIM kártyát venni. A hotel recepciósa mondta, hogy az egyik srác elkísér a megfelelő helyre. Így is lett. Kb 150m-re a hoteltől egy kb 15nm-es eldugott bolt tetején egy kopott „mobilephone” felirat jelezte, hogy itt bizony előfizetéseket értékesítenek. Mi sem mutatta ezt jobban, minthogy a boltban minden volt (többek között egy szétszerelt porszívó, amit egy cigarettázó öreg muki javított éppen), csak mobiltelefon nem. A hotelben dolgozó srác felkapott egy műanyag sámlit, lerakta az ajtóba, és rámutatott, hogy foglaljak csak helyet. Amolyan Vonnegut-asan: „Így megy ez”.

A raktárból előtűnt egy fiatalabb hölgy egy kis kulccsal, kinyitott valami alsó fiókot, és kibányászott egy SIM kártyát. Kitörte, microSIMmé alakította egy vágóval, majd mutatott egy 200.000 Dong-ost, hogy annyit adjak neki. Angoltudás semmi. Se neki, se a srácnak, aki elkísért. Nagynehezen azért csak meglett a SIMkártya, a feltöltés és az adatcsomag megrendelés. Nem nagy kunszt, csak vietnámiul kell tudni hozzá.

3_P1030201

Egy kis ásványvízzel felszerelkezve bevetettük magunkat Melával a városba. Sikerült körbejárnunk a Hoàn Kiếm tavat, és barangolnunk a városban. Mint írtam, elképesztő az érzés. Mintha megint Thaiföldön lettünk volna, csak a túristák az erőszakos árusokkal hiányoztak. Mármint nem hiányoztak. Este 6 felé még elmentem kávézni. Szintén szűrreális az egész. A ház emeletén laknak a tulajdonosok, a földszinten van a kávézó, a tv és az étkezőasztaluk. Ők vacsoráztak és TV-t néztek, én kávéztam, a kutyák néztek ki a fejükből. Érdekes 3 hét lesz ez na… Holnap reggel 8-kor irány a Halong öböl.

5_DSC_0061


Posted by aui on March 6th, 2015 :: Filed under travel,vietnam
You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Type your comment in the box below: