ablog
isolated notes exposed

Da Lat és Műi Né

Da Lat egy virágos kisváros Vietnán középső részén a hegyekben. Műi Né valahol Saigon és Da Lat között van félúton a tengerparton. Da Lat-ban 3, Műi Né-ben két éjszakát töltöttünk. Utaztunk repülőn, busszal és Műi Né-t épp vonaton hagyjuk el.

P1040476

Hoi An-ból repülővel érkeztünk Da Lat-ba. A repülőút kicsit hosszabb volt, mint a Hanoi-Danang járat pedig a távolság pár mérfölddel kevesebb. Az okot nem nehéz kitalálni: a megszokott gépek helyett ide kis propelleres géppel érkeztünk, aminek Mela nem annyira örült (de szerintem lassan kezdi már megszokni). A reptér egy apró pici reptér volt. Kicsit emlékeztetett a Surat Thani reptérre Thaiföldön, amikor Koh Samuiba repütünk Bangkokból. Landolás után rajtunk kívül még egy gép volt a reptéren. A csomagokat hamar megkaptuk és Taxit is sikerült foglalni/rendelni a repétren.

A szálloda a város szívétől kicsit messze esik, egy volt keletnémet faszi üzemelteti, aki kb 2,5 éve költözött Kínából Da Lat-ba. A szoba aranyos volt, egy nagy franciaággyal és ilyen frankó szúnyoghálóval az ágy felett. A fürdőszoba nem a szobából, hanem a folyosóról nyíilt, de csak a miénk volt (vagy a többiek nagyon ninják voltak). Az első nap bementünk körbenézni Da Lat-ba: körbesétáltuk a tavat és megnéztük a piacot. Ittunk finom kávt, Erának is sikerült végre ceruzát venni és megnéztük a helyi nevezetességeket (mintpéldául a Crazy House-t ésa Csirke templomot). Szó ami szó, eléggé elgáradtunk, mután végiggyalogoltuk az egész várost.

DSC_0314

Másnap reggel 9-re jött értünk a hoteltulajdonos egyik haverja (Viet) aki régen taxizott, most pedig a saját autóján hordja körbe a túristákat egész nap. Eredetileg biciklizni akartunk Da Lat-ban, de mután megláttuk, hogy mennyire dimbes-dombos a környék, hamar letettünk róla. Így marad a taxi és Viet idegenvezetése. Összesen 1M VDN (kb 13k HUF) volt a teljes túra úgy, hogy reggel 9-től este 4-ig cipelt minket kocsival mindenhova. Voltunk 2 vízesésnél, semelygyárban, kávéföldön, pagodákban. Új dolgot is tanultam: Van a kaodizmus nevű vallás, amit 1926-ban alapítottak és kb 4 vallás (buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus és katolikus) összeollózásából keletkezett. Egy barominagy bal szemet dicsőítenek – ez a szem a buddha, az isten, a megváltó.

IMG_2058

Az egész napos túra után még volt egy gyors bevásárlás a helyi szupermarket-ben (ez volt az első, amit Vietnámban találtunk – mindenhol máshol kis, az utcára néző kb 20-30nm-es üzletek voltak) aztán megpróbáltunk rákészülni a másnapi útra.

DSC_0444

Szombat reggel 7-kor indult a busz Műi Né-be. Legalábbis ekkorra kellett kint lenni a Hotel bejáratánál. Sajnos a busz még lődörgött egy nagy adagot a belvásorsban, mire mindenkit összeszedett az útra. Da Lat és Műi Né távolsága 160km, de a helyi útviszonyok miatt ez busszal kb 5 órát jelent. Nagyságrendileg fél 1-re értünk Műi Né-be és nem mondhatni hogy fittek és fiatalosak voltunk. Bár megedződtünk már a korábbi délkeletázsiai buszutakon (lásd Kambodzsa, Phuket), de itt valahogy extraszűkre tervezték az üléseket („ugyan Hien, befér még ide egy sor ülés, hidd el”). A busz fele amúgy külföldi túrista volt. Legnagyobb meglepetésünkre egy magyar lánnyal is találkoztunk (bár már 15 éve London-ban lakik, de szerintem azért jár a pont). A buszról leszállva betaxiztunk a hotel-be (ami egy kisebb kommunikációs glitch-nek köszönhetően picivel drágábban sikerült, mint kellett volna, de hát ez már csak ilyen). A szállás kellemes volt, a recepciós lány pedig extra kedves. Általában minenhol mindenki kedves.

DSC_0513

A szoba nagy, hatalmas franciaággyal és közvetlen rálátással a medencre. Akartam is ugrani egy fejest az erkélyről, de Mela nem engedte. Megrkeztünk, lepakoltunk, kipakoltunk, összeszedtük magunkat, majd elindultunk a „városba” sétálni. A tengerpart melett fut egy utca, ide nyílik minden hotel, kisbolt, étterem. A legtöbb bolton angol és orosz feliratok. Az utcán vagy 5-en oroszoknak is néztek minket. Az első étteremnél megebédeltünk (vagy vacsoráztunk) és visszamentünk a szállásra fürdeni és pihenni.

Vasárnap reggel Mela 4-kor kelt. Elkapott valami rusnya vírust vagy gyomorrontást amitől 10 percenként rohant a WC-re. Sajnos reggelre sem javult, ezért a másnapot kvázi egyedül nyomtam végig. Béreltem egy biciklit és elindultam a vörös dűnék felé. Ez a szállástól kb 9-10km-re található, de beiktattam egy kis városnézést is: gondoltam, ha már ott vagyok megnézem Műi Né központját is.

Sem a város, sem a dűnék nem tettek rám nagy hatást, bár a tengerparton horgonyzó színes ladikok elég szép látványt mutattak. Viszont hazafelé megálltam egy kisboltnál, ahol vettem üdítőt és elszívtam egy cigit. Itt egy nagyon helyes helyi nénivel beszélgettem vagy 10 percet. Igaz, a mutogatáson kívül nem volt közös nyelv, amin kommunikálhattunk volna, de látszott rajta, hogy nagyon örül, hogy odaültem és beszélgetnet valakivel, aki nem vietnámi.

DSC_0555

Délután még tekertem egy kb 15km-t a másik irányba is és csináltam pár fényképet, illetve este fürdödtem még egyett a medencébe. Szerencsére Mela is jobban lett, már nem vakarta le a vakolatot a szobában a hasfájástól. Másnap reggel kicheckkelés és indulás. Jött értünk egy taxi, aki kivitt minket a vonatállomásra (300K VND), annan indul a vonat. Külön vicces, hogy az a viszonylat, amin megtettük utunk első fél óráját idén február végén (vagyis kicsivel több, mint 2 hete) készült el. A vonat szuper, kicsivel lepukkantabb csak, mint egy magyarországi 2. osztályos IC kocsi. Bár itt azért működik a légondi, ami nagyot dob az értékelésen. A kéztörlő kendő és egy félliteres üdítő jár a jegyhez. Most épp zakatolunk és epekedve várjuk, hogy megérkezzünk Saigon-ba.


Posted by aui on March 18th, 2015 :: Filed under travel,vietnam
You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Type your comment in the box below: